Tillmann J. A. : Johann Wilhelm Ritter

Ritter

J. W. Ritter (1776-1810) a német romantika egyik legkülönösebb alakja. Pályája kezdetén patikussegéd, később egy ideig a jénai egyetem hallgatója; az akadémiai képzés keretei azonban túl szűkösnek bizonyulnak számára, aki alapjában autodidakta és polihisztor, az élet és a tudomány majd’ minden területén járatos ember. Ez azonban nem volt akadálya annak, hogy utóbb a bajor akadémia soraiba hívja, hogy Goethével korrespondáljon és neki mintegy referensként szolgáljon a természettudomány területén, vagy hogy Herder barátjává fogadja.

A kor tudományossága még nem merevült élesen elhatárolt és átjárhatatlan szaktudományok egymással alig összefüggő halmazává, a kellően széles érdeklődésűek betekintést nyerhettek egy-egy tudományba, és belátásaikat más területekre is átvihették, sajátos, és nemritkán gyümölcsöző ötletekkel termékenyíthették meg az újonnan megismert diszciplínát. Ritter a tudományok széles színtartományában volt honos; bár ugyanilyen jogosult lenne hontalannak is nevezni, hisz állandóan úton volt, egyiktől a másik felé. Ebben a személyes érdeklődésén kívül az az általános romantikus törekvés is közrejátszott, mely mindenütt otthonra akart lelni. Ahogy Novalis írja erről az otthonos otthontalanságról: megtalálni a sokféleségben az azonosat, a világ töredezettségében a közös szövedéket.

A tudománytörténet Ritter elektrokémiai felfedezéseit tartja számon, kalandozásai a különféle tudományok területén azonban számos, ma már kevéssé ismert eredményre, tudományos publikációk tucatjaira vezettek. Mindemellett Ritter a romantika filozófiai és irodalmi vonulatában hagyott leginkább nyomot. E téren nem is annyira írásbeli munkával alkotott maradandót, bár töredékei és kiterjedt levelezése fontos fejezetet jelent a német irodalmi romantikában. (Baaderhez írott levele magyarul is megjelent Walter Benjamin Német emberek című levélgyűjteményében.) Hatást elsősorban lenyűgöző sszemélyiségével fejtett ki. A jénai, majd a weimari romantikus kör egyik legkedveltebb alakja, szinte középpontja és atyamestere volt. Barátai közé számított Örsted, Wilhelm Schlegel, Carl von Savigny, Achim von Arnim, Clemens Brentano és Novalis. A legtalálóbban Novalis rajzolja meg alakját a körben, amikor a nevéből faragott szójátékban ezt írja: „Ritter (lovag) egy lovag (Ritter) és mi csak apródok vagyunk.”

Akárcsak tudományos munkássága, élete is nagy kitérőkkel tarkított szakadatlan vándorlás volt. Nagy lángon és magas hőfokon égette életét. A tudományos kísérletek szerzetesi magányban és nemritkán éhezéssel vegyített periódusait a kocsmai élet közösségi élményeivel váltogatta.

Írásaiban, különösen az Egy fiatal fizikus fragmentumaiból címen kiadott töredékfüzérében lenyűgöző költői sűrűséggel, merész gondolattársításokkal, és kifinomult iróniával találkozhatunk. Számos tudományos ihletettségű filozófiai fejtegetése fölött már eljárt az idő, a megmaradók közt azonban időtlen fényű gyöngyszemek is vannak. Erejüket olykor költőiségük, a kozmikus tágasságot felölelő hihetetlen fesztávolságuk, vagy a kézzelfogható élmények különös megközelítése adja.

COPYRIGHT Tillmann J. A.

Megjelent: Vigilia 1991/11.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: