Tillmann J. A.: Túl a technikai tájon. Heidegger és Japán

Friedvalszki Márk munkája

Ránk, japánokra, jelenleg

a mérhetetlen zűrzavar állapota jellemző.

Tomio Tezuka: Egy óra Heideggerrel1

Tezuka kijelentése az 1950-es évek közepén zajlott beszélgetésben hangzott el. Később e találkozástól indíttatva írta Heidegger az Útban a nyelvhez. Egy japán és egy kérdező párbeszédéből szóló dialógusát.2 Ekkor már túl volt a modern a technikáról szóló előadásán, amelyben ennek eredetét a nyugati metafizika sorsszerű folyományaként mutatta be.3 A Kérdés a technika nyomán – az ugyancsak akkortájt készült, a tudományról szóló esszéjével együtt4 – a modernitás értelmezésének egyik alapszövege.

Heidegger műve és személye korábban is viták kereszttüzében állt. Az utóbbi években a hagyatékából közzétett írásai jellemére, emberi minőségre – és részben gondolkodására is – sötét, barna árnyat vetnek. Egyszersmind valamelyest érhetővé is teszik, miért nem lelhető a mintegy százkötetes életművében etika – ahol ugyanis nincs morál (amoralitás van), etika sincsen.

Ha nem is kívánunk az életművészet iskolájában a tanítványává válni, technika- és tudományértelmezése aligha mellőzhető a modern létmód megértéséhez. Ehhez mintegy detoxikálni kell: „Meg kell vallanom, vonakodva léptem Heidegger vonzáskörébe. írja John Durham Peters – Ragyogó értelmezőinek kicsiny csapata segített detoxikálni gondolkodását; abszolút alapvető, amennyiben valakit érdekel, hogyan vegyül össze φύσις (physis, természet) és τέχνη (technē, művészet, technológia).”5

Az egzóta

A modernitástól történő elfordulás, vagy a szembefordulás vele, sok esetben esztétikai viszolygással és egzotizmussal társul.6 Némelyeknél ez kritikus vagy utópikus koncepciók kidolgozására és társadalmi aktivizmusra vezet. Heidegger esetében – bár amerikanizmusról etc. is ír, ez nem merül ki puszta kultúrkritikában. Mélyebbre akar eljutni: a kezdethez, amiben a kibontakozás és a végzet már elővételezett. A modernitás döntő fejleményét a technikában látja, amelyet a görög metafizikából kialakult újkori tudomány összefüggésében értelmez.

Heidegger szerint a „modern technika lényege az állványban rejlik”.7 Ez az állvány a modernitás rendszerének mindent átható alapja, egyszersmind szemléletének alapformája. Elemzése szerint ez „a legnagyobb veszély,8 mivel hatására minden a technika keretrendszerén át, annak megvilágításban, mintegy az állványzat részeként mutatkozik meg. A technikától áthatott világban csak ennek fénytörésében tudnak megjelenni és érzékelhetővé válni a dolgok, a világ, az egész létezés: az „állvány elállítja az igazság képét és munkálkodását”.9 Ennek hatására „a valóságos többé vagy kevésbé felfogható módon mindenütt állománnyá válik.”Az állomány olyasvalami, ami általánosan rendelkezésre áll; a létezés egésze, a világ húsa (Merleau-Ponty) mint alapanyag, aminek az ’emberi erőforrás’ éppúgy része, mint fa, a föld, a víz vagy a többi nyersanyagforrás.

Elemzése során erős állításokra jut, amit részint nyelvezetét az expresszionizmus felől ért hatás10, de még inkább a tárgy átható voltába nyert belátása váltott ki. A totálissá váló technikai szemlélet következményéről írja: az „állvány kihív a rendelkezésre állás tébolyába”. (Amint ezt e helyt az emberi erőforrás nevet viselő minisztérium is tanúsítja.) Ez „az embert azzal fenyegeti, hogy […] feladja szabad lényét”, továbbá, „hogy a technika dühöngése mindenütt berendezkedik”.11

Számos kortársához hasonlóan Heidegger is elvágyódik vagy visszavágyódik valahová, az érintetlen vidékekre, egzotikus kultúrákba, az archaikus eredetbe; a filozófiában még a görög klasszikán is túlra, a preszókratikusokhoz. Elvágyódása a Fekete-erdő és földművesei felé irányul.12 Ennek a természeti tájnak és akkor még archaikus világnak a vonzásáról erős és érzelemdús expresszionista eszközökkel számol be.13

Az egzotizmus Heideggernél Japán irányába mutatkozik; így az Egy japán és egy kérdező között zajló című fiktív párbeszédben arról ír, hogy korábbi japán vendége olykor felesége társaságában látogatta meg, aki „ilyen alkalmakkor ünnepi japán viseletet hordott. Ezáltal fénylőbben világlott a kelet-ázsiai világ…”.14

Az egzotizmus azonban nála nem merül ki a formák különlegességének és szépségének méltánylásában, az eltérő iránt mélyebb és sajátabb okból érdeklődik – ahogy „japán” protagonistája kifejti: „…szüntelenül fennáll annak esélye, hogy – kelet-ázsiai létezésünk felől nézve – a bennünket magával ragadó technikai világ csak világunk előterére terjed ki…”15 Ez azt a benyomást kelti, hogy Heidegger nem csak az előteret, hanem a belteret is behatóan ismerné; egyaránt jártas lenne mindkét kultúra gondolkodásában. Mi több, bizonyos lenne abban, hogy a kelet-ázsiai gondolkodás a sajátjával alapvetően egybecsendül.

Az utóbbi évtizedekben számos tanulmány foglalkozott a gondolkodását ért kelet-ázsiai hatásokkal.16 Heidegger kétségkívül ismert – főként a korabeli új fordításoknak köszönhetően – kínai és japán írásokat, voltak japán kollégái és tanítványai.17 Ebből azonban korántsem következik, hogy gondolkodása maradéktalanul kompatibilis volna a tao vagy csan / zen klasszikusaival. Hasonlóságokat persze lehet lelni; mint ahogy Meister Eckhart esetében is kimutathatók a buddhizmushoz hasonló gondolatok – anélkül, hogy valaha értesült volna Buddha tanairól.

Heidegger orientalizáló értelmezői eltekintenek attól a ténytől, hogy egyetemi tanulmányait teológusként kezdte; nyelvezete és retorikája a későbbiekben is szinte mindig a teológia (és a liturgia) felhangtartományával együtt szólal meg. Hangja nem az egyetemi előadótermek, hanem a templomterek akusztikájára hangolt. A taóval és a zennel egybehangzó mondatainál jóval számosabbak azok, amelyekben a Lét szót az Isten szóra cserélve minden további nélkül beleillenének egy-egy zsidó / keresztény teológiai értekezés szövegébe. (Persze ha szűrővel keresnek, a szűrő szempontjai szerint sűrűsödnek a találatok is.)

Minden fordítás interpretáció is egyben; mennél távolabb állnak egymástól a nyelvek és kultúrák, annál inkább. François Jullien – a japánt kultúrát is meghatározó – kínai gondolkodásról szóló munkái ezt kétségtelenné teszik. S ez nemcsak a filozófiában vagy a költészetben, hanem az elemi, hétköznapi kifejezések szintjén is megmutatkozik. Kezdve olyan egyszerű, nyelvkönyvi kérdésnél mint: Mi az a dolog? Amit kínaiul szó szerint így mondanak: Mi az a kelet-nyugat?

Más tekintetben az eltérés nagyságrendjét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a kínai gondolkodásban nem játszanak szerepet olyan alapfogalmak, mint az én, a lét, isten, a szabadság.18 Esztétikai téren viszont nem is annyira fogalmi a probléma, mint inkább egy tény: kínai szépségeszmény centrumában a fád áll…19

Amerikai interpretátora, Graham Parkes szerint „ Heidegger valamennyi európai filozófusnál inkább kezdeményezte a Nyugat és a Távol-Kelet közti párbeszédet.”20 Arata Tekada, a mindkét kultúrában jártas japán germanista szerint viszont: „Heidegger Dialógusa szimulálja a Nyugat és a Kelet közti sikerült párbeszédet.”21 S ez nemcsak a Párbeszédről mondható el, hanem a tágabb dialógusban játszott szerepéről is. Az ilyen párbeszédek eredményességének lehetősége persze a szándék őszinteségének fokától függetlenül is eléggé behatárolt. Különösen a buddhizmusról mondható el ez, amelyet az európai gondolkodás viszonylatában leginkább komplementernek tűnik. Lévén a komplementaritás két ellentmondásos, egymást kizáró, egymásra nem redukálható leírás, amelyek azonban kölcsönösen kiegészítik egymást a tényállás egészének megértéséhez.22

Így aztán a mélyebb találkozás lehetőségét nem annyira az interkulturális tanulmányok elmélyítése adhatja, mint inkább egy olyan törekvés, amelyről személyes dimenzióban Ottlik Géza ír, s amely kulturális-szellemi vonatkozásban egyaránt érvényes: „Másképp hiábavaló volna minden igyekezetünk. Így pedig, […], ha a felületre merőleges irányú, ismeretlen dimenzió felé ható erőkre szakadatlanul ügyelünk. […], hiszen annál jobban közeledünk egymáshoz, minél beljebb haladunk önmagunkban […] – noha a szűkebb vagy tágabb gömbfelületeken,[…] esetleg egyáltalán nem érintkezhetünk.”23

Japán állványvilág

A mai Japán láttán – városképeit, hétköznapi világát, populáris vagy magaskultúráját elnézve – Heidegger elgondolása vegytiszta vágyfantáziának tűnik. Ugyan az 1950-es években más volt mint ma, de sajátságainak Heidegger által felstilizált képe nem léttörténeti szingularitásából, hanem szigetország-jellegéből, példátlan történelmi elszigeteltségéből adódott: a szigetországot a II. világháborúig nem érte semmilyen hathatós külső támadás; csak amikor ázsiai és csendes-óceáni háborús agressziói nyomán az Egyesült Államok legyőzte.

Amióta Japán elszigeteltsége véget ért és elsajátította a Nyugat modernitását, egyre növekvő mértékben öltötte magára annak technológiai arculatát és vált eggyé vele. Ez olyan jól sikerült, hogy számos vonatkozás felülmúlja azt. Új formavilágának visszatetsző modernitása többnyire túltesz az eredetin, nem kis mérvű hasonlóságot mutatva a Kelet-Európa tervszerűen elrendelt brutalizmusával. Ez a haladottság részint a magára vett, külsőként felöltött voltánál fogva állt elő.

A modernitás európai eredetű; sajátos kultúrája folytán és évszázados fejleményei során alakult ki. Rapid fejlődését Japánban a helyi kultúra és különösen az általa formált személyiség jellege tette lehetővé. Ennek szembetűnő jegyeit a testekhez – az élő és a mesterséges testekhez – fűződő sajátos viszony mutatja. A robotok, a gépemberek és a gépállatok iránti általános vonzalom ebben csak a jéghegy csúcsa. Mélyebben az átlelkesített természet animista (sintoista) kultusza hat. Híven mutatja ezt az a példa, amiről Adolf Muschg számolt be: „hogy egy építési terület nem ‘természet’, Tawada Yoko írónővel csak Hamburgba telepedése után értették meg.”24

A mai japán világ alaktalansága nemcsak az egzóták várakozásával ellentétes, de élesen elüt a hagyományos japán esztétikától is. Ehhez nem kell különösebben elmélyülni a szigetország művészetében, mint ahogy Toshihiko Izutsu japán szépségeszményről szóló könyvének ismerete sem elengedhetetlen.25 A szépség iránti japán érzék (Izotsu) tárgyiasult jelenségei korábban a japonizmus számos hullámát váltották ki. Az iránta mutatkozó esztétikai érdeklődés tartós.26 Ennek ellenére elég nyilvánvaló, hogy a modern technikával és funkcionális formákkal szemben a régi japán szépségeszmény kevéssé tudott érvényre jutni. A felkelő nap árnyékában (Ferber Katalin) nemcsak a formák és alakzatok, de a feudális és a poszthumán jegyek zűrzavara is része a tájnak.27

Transzanimálisan

Az ember nem tud nem technikai lenni: szerszámkészítő, képalkotó és síremlékállító lényként emelkedett ki az állatvilágból. Transzanimalitását ebből eredezteti Hans Jonas, Heidegger tanítványa.28 A kezdetben valamiképpen a végzet is elővételezett. Ezért a technika méltán tekinthető sorsszerűnek. „Ami ma számunkra a világot jelenti – írja Heidegger az Állomások című útinaplójában –, információk technikai eszköztárának áttekinthetetlen kuszasága, amely az érintetlen fűzisz elé került és elfoglalta ennek helyét, működésében pedig már csak számításokkal hozzáférhető és irányítható.”29

Mindazonáltal mégsem tekinti végérvényesnek a technika uralmát: „az állvány uralma nem merülhet ki abban, hogy minden feltárás fényét, minden igazság látványát éppen csak elrekessze”.30 Felveti a lehetőségét annak, hogy az állványvilág révén – via negativa – föltárulhat valami, ami túl van minden készítésen, technikán és poiézisen: a lét valamiféle föltárulkozását; azt, hogy a világ, a dolgok, az ember van…

Lehetséges, hogy a technikai telítettség egy ponton túláradóvá válik, és tébolyán túl más horizont rajzolódik ki. Valósága mégis inkább annak van, amiről Hannes Böhringer ír: „Az energia, pénz és információ egyre gyorsabb cirkulációja és transzformációja egyre gyorsabban tünteti el a dolgokat. Az eltűnés modern, és egyre tovább modernizálódó fúriája a technika.”31 Amivel szemben léteznek személyes stratégiák, de ezek közös kultúrává válása még várat magára.

COPYRIGHT Tillmann J. A.

MEGJELENT: Élet ÉS Irodalom 2017.07. 21.

1Tomio Tezuka: Egy óra Heideggerrel, Műhely, 1999/ 4. 7.o.

2Martin Heidegger: Útban a nyelvhez. Egy japán és egy kérdező párbeszédéből (Fordította Tillmann J. A.), Helikon, Budapest, 1991.; a szöveg alapján készült Árnyjáték – NóLAND SZÍNHÁZ előadása – hangsávja itt hallható:

http://catalog.c3.hu/index.php?page=work&id=1196&lang=HU

3Martin Heidegger: Kérdés a technika nyomán, in A későújkor józansága II. (szerk. Tillmann J. A.) Göncöl, 2004.;

https://vendegszovegek.wordpress.com/2016/06/12/martin-heidegger-kerdes-a-technika-nyoman/ 155.o.

4Martin Heidegger: Tudomány és eszmélődés, in A későújkor józansága I. (szerk. Tillmann J. A.) Göncöl, 1994.

https://tillmannforditasok.wordpress.com/2016/06/19/martin-heidegger-tudomany-es-eszmelo%CC%8Bdes/

5 John Durham Peters: The Marvelous Clouds. Toward a Philosophy of Elemental Media, University of Chicago Press, 2015. 39.o.

6Tillmann J. A.: A határtalan határára érve. Segalen és az egzotizmus. Átváltozások 14 (1998); https://ujkonyvek.wordpress.com/2013/05/21/tillmann-j-a-a-hatartalan-hatarara-erve-segalen-es-az-egzotizmus/

7 Az állvány az eredetiben Gestell ill Ge-stell; magyarul nehezen fordítható kifejezés – ld. Geréby György fordítói megjegyzéseit; Martin Heidegger: Kérdés a technika nyomán, i.k.149. o.

8uo.155 o.

9uo.151 o.

10Um den Charakter dieses Mannes und seiner Philosophie zu verstehen, muss man sich des Expressionismus erinnern, der schon vor dem Krieg in grellen Farben und Worten den Zerfall unserer alteuropäischen Bildungswelt spiegelte.

Karl LöwithMein Leben in Deutschland vor und nach 1933. Stuttgart: Metzler, 1989. 29.

11uo.148. o.

12Martin Heidegger: Alkotó tájék – miért maradunk vidéken? Műhely 1999/4; http://www.c3.hu/~tillmann/forditasok/tobbiek/hdgvidek.html

13Tillmann J. A.: Heidegger és a “hegyi valóság”, Műhely 1999/4 ; http://www.c3.hu/~tillmann/irasok/filozofia/hdghegyi.html

14Martin Heidegger: Útban a nyelvhez. i.k. 7.o

15 uo. 6.o.

16The investigation concludes that Heideggers work was significantly influenced by East Asian sources. It can be shown, moreover, that in particular instances Heidegger even appropriated wholesale and almost verbatim major ideas from the German translations of Daoist and Zen Buddhist classics. Reinhard May: Heidegger’s Hidden Sources. East Asian Influences on his Work, Routledge, London,1996. XV.o. Reinhard May: Ex oriente lux. Heideggers Werk unter ostasiatischem Einfluß. Im Anhang: Tomio Tezuka, Eine Stunde bei Heidegger. Japanisch/Deutsch. Stuttgart: Steiner 1989.

17The last few decades have seen an increasing number of studies devoted to comparisons of Heidegger’s ideas with ideas from the Asian traditions. To the extent that Heidegger was familiar with German translations of some of the central texts of the Chinese Daoist and Japanese Zen traditions, comparisons with such figures as Laozi, Zhuangzi (Chuang Tzu), Dógen, Bashó, or Nishida—all of these potentially illuminating exercises—now have to be conducted with a somewhat different orientation. Graham Parkes: Translator’ s preface. In Reinhard May: Heidegger’s hidden sources, East Asian influences on his work, Routledge, London, 1996. VIII. o.

18 François Jullien: Der Umweg über China, Merve, Berlin, 2001.

19

20‘Heidegger has more than any other European philosopher initiated dialogue between the West and the Far East.’ Graham Parkes: Heidegger and Asian Thought, University of Hawaii Press, Honolulu, 1987, 76.o.

21Heideggers Gespräch simuliert ein geglücktes Gespräch zwischen Ost und West. Arata Takeda: Zwiegespräch oder Selbstgespräch? Probleme des interkulturellen Verstehens in Martin Heideggers Aus einem Gespräch von der Sprache. Jahrbuch Deutsch als Fremdsprache 36 (2010), 229.; https://publikationen.uni-tuebingen.de/xmlui/bitstream/handle/10900/46908/pdf/Arata_Takeda_Zwiegespraech_oder_Selbstgespraech.pdf?sequence=1

23 Ottlik Géza: Iskola a határon, Medve kézirata 24. fejezet (vége)

24Adolf Muschg: Die Insel, die Kolumbus nicht gefunden hat. Sieben Gesichter Japans. Suhrkamp, 1995. 25.o.

25 Toshihiko Izutsu: The Theory of Beauty in the classical Aesthetics Of Japan. Nijnhoff, The Hague-Boston-London, 1981.

26 Még az olyan biztos ítéletű alkotók esetében is érzékelhető elfogultság, mint amilyen John Pawson: „Ha olyan társadalmat keresnénk, amely a kultúra összes formáját magába foglalja, akkor minden bizonnyal a tizenhatodik századi Japán lenne az egyik legideálisabb választás, ez az időszak korszakokon keresztül finomított és tökéletesített eljárásokat és gyakorlatokat integrált magába. A japánoknak mégis sikerült visszanyerniük valamennyit az elveszett szellemből századunk utolsó évtizedeiben. Az a biztonságérzet, ami a jólétből fakad, lehetővé tette Japán számára, hogy kortársi módon keressenek kifejezési formát ősi érzékenységek számára” John Pawson: Minimum https://www.academia.edu/29041366/John_Pawson_Minimum_Hungarian_translation_

27 V.ö. Ferber Katalin: A felkelő nap árnyéka, Balassi, Budapest, 2008.

28 Hans Jonas: Werkzeug, Bild und Grab. Vom Transanimalischen im Menschen, in Philosophische Untersuchungen, Insel, Frankfurt, 1992.

29Martin Heidegger: Állomások (Görögországi útinapló III.); 1993 (I) 4, 62.o.

30Martin Heidegger: Kérdés a technika nyomán, i.k. 152.o.

31Hannes Böhringer: Lenin diszkontba megy, in H.B.: Szinte semmi. Életművészet és más művészetek, Balassi, Bp., 2006.; http://www.c3.hu/~tillmann/forditasok/bohringer_szintesemmi/09_lenin.html

Advertisements

%d blogger ezt kedveli: